2017. április 4., kedd

Önelemzés

Nemrég egy baráti ivászat alkalmával Zsoltival eszünkbe jutott hogy: "Tényleg mi régen blogoztunk!". Valószínű, hogy ha ez nem történt volna meg, és nem érezném magam szarul mostanában, akkor nem lennék itt. Az az igazság, hogy rengeteg dolog történt az elmúlt 3-4 évben amiket nem most fogok leírni, hanem majd szépen folyamatosan, ha egyáltalán rendszeresen fogom folytatni a blog írását az elkövetkezőkben. Ami a jelent illeti, sajnos az elmúlt 1-2 év konstans már-már fel nem tűnő negatív történései mellett mostanában volt pár új, egyáltalán nem pozitív dolgok az életemben. Ezekből pár dolog rendeződni látszik (bár még ne kiabáljuk el), és ennek örülnöm kéne, de nem tudok....valahol elvesztem, és mostanában nem igazán tudok örülni semminek. Tudom, hogy mit kéne tennem azért, hogy jobb legyen, tudom, hogy össze kéne szednem magam, de egyszerűen képtelen vagyok rá. A padlón vagyok a semmi miatt. Rosszul érzem magam, de nem tudom miért. Ez egy új eddig nem ismert érzés ami kétségbeejtő. Meg kéne gyógyulni, csak nem tudom erre mi az orvosság..de remélem hamar megtalálom!

2013. május 2., csütörtök

csak a megszokás..

Aki erre jár az azt gondolhatja hogy ennek a blognak a szerkesztője egy depressziós személy, pedig ez nem így van. Egyszerűen csak akkor írok ide amikor egyedül vagyok a gondolataimmal és jobbnak tartom ide leírni. Érdekes dolog az ami a férfi mentalitást jellemzi,-a zárkózottság-újabban ezt veszem észre magamon és a körülöttem lévőkön. Valahogy ez van belénk rögzítve, így lettünk nevelve, "legyél magabiztos és erős a legszarabb helyzetekben is". És van úgy, hogy emiatt egy olyan emberré leszel akit megutálhatnak, pedig az eredeti célod nem az volt hogy utáljanak, hanem csak annyi hogy ne lássák rajtad, hogy mennyire rövid idő alatt romlott el sok minden, és ezt a bizonytalanságot (néha fájdalmat) nem akartad/akarod kimutatni.  DE a vicc az, hogy bármilyen kis apróság megrengetheti az addigi hitedet a dolgokban, és olyan biztos dolgok mehetnek tönkre amiről mindaddig azt hitted örökké tartanak, legyen az család, barátok,  szerelem...akármi. De bármi is történjen lábra kell állni és továbbmenni, de ahhoz néha az kell, hogy végig gondold a helyzetet, és ezt valamilyen formában (jelen esetben ide leírva) kiadni magadból, mert ha túl sokat agyalsz a dolgokon akkor egy idő után felemésztenek a gondolataid. A lényeg: legyen rá időd hogy kiadd magadból azt ami bánt,  akár egy blog formájában, akár a barátaidnak, mert ha ezt megteszed 1. lehet tudnak segíteni, 2. miután elmondtad a dolgaidat tisztábban fogsz látni, és remélhetőleg úgy tudod folytatni a továbbiakban, hogy minden helyzetből a maximumot hozod ki. Megpróbáltam a kesze-kusza gondolataimat még bonyolultabb sorokba leírni, és azt hiszem ez sikerült is. További szép estét! Sziasztok..

2013. március 7., csütörtök

csakúgy

Elég rég toltam erre a képem, de megint itt vagyok. Ö mostanában nem történik nagyon semmi amit nagyon ide le kéne írnom... a mostani időszakra mondják azt hogy a "szürke hétköznapok". Persze most hogy itt a tavasz remélem valami kis szín is kerül ebbe az egész "rendszerbe", mert ez így elég unalmas tud lenni..Remélem hogy a téllel ellentétben az elkövetkező pár hónap maximálisan pozitív lesz, és ezt nemcsak a saját nevemben, hanem a barátaim nevében is mondhatom. Itt az ideje tényleg élni..Sziasztok!

2012. november 14., szerda

egy kis Parkway Drive

Na egy kis muzsika csak hogy lássátok hogy nem tűntem el.

2012. augusztus 17., péntek

fuck

A napok összefolynak, nem látni a kiutat...harcolnék de nem látom értelmét, nem látom hogy miért kéne. Egy  részem eltűnt, meghalt és hiába keresem, nem találom. Fáj a tudat hogy egy ekkora hülye vagyok aki elveszített mindent amiért küzdött, de még mindig próbálkozok, hátha de kezdek belefáradni az örökös "majd lesz valami" érzésbe. Szavakba se tudom önteni a gyűlöletet amit magam iránt érzek.

2012. május 9., szerda

gondolatok sűrűsége

Tiszteletem! Minden zavaros, semmit se lehet látni az összevisszaságtól az elmém mindent újra elkezd mégjobban bonyolítani. De állj kezdjük az elejéről. Egy ideje nem írtam, és nem azért mert nem volt erre időm. Nem ez nem igaz. Kikapcsoltam az agyam nem gondolkodtam semmin, csak a zenélésnek és a haveroknak éltem. Boldog együgyűség jellemzett aminek egyszercsak végeszakadt. Nemtudom mi okból de az agyam elkezdett újra működni, és mint általában bonyolítani. De most hogy túl vagyok minden szarságon, jó és rossz dolgokon, ideje megint kikapcsolni és csak napról napra élni, újra úgy élni hogy nemtudni mithoz a holnap. Nem átgondolni mindent csak menni előre és nem gondolkodni, ez kell most nekem. Ezért mivel egy újabb agy "leállás" előtt vagyok még leírom amik most felmerülnek bennem és egy újabb gondolkodási roham közben írok ide újra. Szóval egyenlőre ennyit. Majd még hallatok magamról. Sziasztok!

2012. április 12., csütörtök