2017. április 4., kedd

Önelemzés

Nemrég egy baráti ivászat alkalmával Zsoltival eszünkbe jutott hogy: "Tényleg mi régen blogoztunk!". Valószínű, hogy ha ez nem történt volna meg, és nem érezném magam szarul mostanában, akkor nem lennék itt. Az az igazság, hogy rengeteg dolog történt az elmúlt 3-4 évben amiket nem most fogok leírni, hanem majd szépen folyamatosan, ha egyáltalán rendszeresen fogom folytatni a blog írását az elkövetkezőkben. Ami a jelent illeti, sajnos az elmúlt 1-2 év konstans már-már fel nem tűnő negatív történései mellett mostanában volt pár új, egyáltalán nem pozitív dolgok az életemben. Ezekből pár dolog rendeződni látszik (bár még ne kiabáljuk el), és ennek örülnöm kéne, de nem tudok....valahol elvesztem, és mostanában nem igazán tudok örülni semminek. Tudom, hogy mit kéne tennem azért, hogy jobb legyen, tudom, hogy össze kéne szednem magam, de egyszerűen képtelen vagyok rá. A padlón vagyok a semmi miatt. Rosszul érzem magam, de nem tudom miért. Ez egy új eddig nem ismert érzés ami kétségbeejtő. Meg kéne gyógyulni, csak nem tudom erre mi az orvosság..de remélem hamar megtalálom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése